Kategória: Archívum

A fesztivál szezon lassacskán a vége felé közeledik, de mi idén nyáron is sorra jártuk a fesztiválokat, hogy elhozzuk nektek a legjobb pillanatokat, s felidézzük az egy-egy helyszínen történt eseményeket. Ebben a bejegyzésben a Kolorádó fesztiválról írok, hogy átérezhesd a kellemes, nyugtató és egyben szórakozásban gazdag hangulatot. Kiszívtuk a cserkésztábor velejét, három napig pörgés volt a száradó sárban és fesztiválfeeling a réteken. Mindenképp érdemes volt elmenni az idén is, hisz fantasztikus volt végig a hangulat.

Továbbra is idézhetném azt amit tavaly is többször elmondtam, ezt az érzést mindenkinek át kell élnie! A fesztivál mára már kinőtte magát és felnőtt garantáltan arra a szintre, hogy az idén is beírja magát jogosan, a nagy fesztiválok névsorába. 2019-ben ott a helyed neked is! Ezt nem lehet kihagyni!

Tavaly óta ezen a téren nem nagy változásokat mutattak a szervezők. A színpadok helyszínei teljesen megegyeztek az elmúlt évivel. De azért néhány változtatás mégis becsúszott a gépezetbe. Szerdán napközben az abszolút kedvenc a Lumen volt, ahol például az Erdőfű zenekar húzta a hegedűs-nagybőgős talpalávalót az eső miatt egyre jobban felázó fesztivál helyszínén. Hiszen egész napon át mosta az eső és így az sem volt meglepő, hogy a hangulat is kezdetben elég nyomott volt, de mikor megszólalt a muzsika, azonnal kellemessé tette még ezt a borongós, esős napot is. S így ezzel jelentősen megadta a lelkes közönségnek a kezdeti pörgést. Rendkívül jó koncert volt, még akkor is, ha az égiek nem nagyon kedveztek a fellépőknek s a közönségnek sem.

Az est legszebb pilanatait jelentette, az aranyozott betű az Amoeba ami a Székelykapun volt, meg aztán később a tánc a dagonyában, igaz nyakig sáros lett mindenki, de ez sem számított, mert így mindenről megfeledkezve lehetett átadni magunkat a zene sodrásának. Tisztára emlékeztetett arra a pillanatra, amikor kiskorunkban az esőzés után egyből a pocsolyába akartuk vetni magunkat. Csak persze a szülői szóra mindig le kellett fékezni ezt a vágyunkat, de most itt bátran, és szabadon megtehettük, s a legjobb az volt benne, hogy senki nem nézett ránk fura szemmel, hogy mit keresünk a sárban. Teljesen jó, lazulós érzés volt ez akkor is, az adott pillanatban és még most is visszagondolva rá.

Másnap szerencsére jobbra fordult az időjárás és már volt szerencsénk látni a napot is. Persze a sár az nem múlt el egy este alatt, de legalább a napsugár már “szívott fel” bennünket a pörgésre hajnalok hajnálán. Hiszen kora reggel már a hideg fröccs chill hódított. Ahogy a sorok között járkáltam rengetegen bekø DJ estjét várták. Róla érdemes tudni, hogy a techno és hangoskönyvek találkozása, vagyis a tánc és a szövegei elvén szórakoztatott minket. Ez a fantasztikusan jó parti, az “állatságot” megtűzdelve egy kis novellával, vagy verssel, igazán ideális kikapcsolódás volt mindannyiunk számára. Sőt azon is elcsodálkoztam, hogy még az idősebb korosztály tagjai is nagyon élvezték ezt a fajta előadást, mert nem akarták elhinni, hogy ez a két stílus együtt is ennyire ütős lehet! Különös, de valóban össze tudtak csengeni.

Ténylegesen lenyügöző volt a hangulat, s az emberek reagálása. Sötétedés után jött az egész fesztivál egyik legérdekesebb pillanata, mikor összeeresztették a Buster Keaton (UK)-t, Porteleki Áront és Czitrom Ádámot az árokba, ők meg zenét csináltak ott a javából. De az est fénypontjait említve, még igencsak idesorolható akár az Analog Balaton formáció is. Ők igazán és jogosan állíthatják azt, magukról, hogy a Kolorádót felrobbantották. A zene minden hangjegye megelevenedett és hódított a közönség soraiban.

Kellemes harmóniák tanúi lehettünk. Nehéz szavakba önteni azt az érzést, hangulatot ami ott volt akkor. Igazán csak az tudhatja, hogy milyen, aki tényleg végignézhette a koncertet és megtapasztalta azt a fesztivál érzést, ami itt fogadta.

S aztán az újabb nap sem hozott csalódást senki számára. A tetőpontot mindenképp a Volkova Sisters adta meg. Tipikus földön fetrengős, bulizós hangulatot hoztak el számunkra. Kiváló tune-ok, kellemes sötét amivel jellemezhetném ezt a látványt. S az ezt követő “csűrdöngölés” is reggelig tartott. Zárásul mindenképp ki szeretném emelni, hogy biztos nem bánta meg senki aki ott volt a Kolorádó fesztiválon. Aki pedig az idén lemaradt, annak javaslom, hogy jövőre feltétlen menjen el, hisz remek szórakozási lehetőséget fog kapni.